2017. október 23.

Ködben


  Nem is vagyok csak hegedűhúr
  nem is vagyok csak csobogás
  az ablak előtti időn túl
  patak vagyok és semmi más

  És ködben állnak kinn a fák
  suhogva mint a mente
  és elszállnak az ifjúság
  végén a végtelenbe.
                          Gyurkovics Tibor

2017. október 15.

Fák

 
Oly mozdulatlanul nyugodtak
A kerti fák az őszi fényben.
Talán a nyárról álmodoznak,
Csak egy levél hull néha szépen.
 
Az élet csöndje ez a béke,
A nyugalom e nagy tenyészet,
Örök erők szent szövedéke,
Lehullt levél én, elenyészek.
 
Avar leszek majd az avarban,
Míg fölöttem a fiatal fák
A lombjaikat diadallal
Az örök égnek fölmutatják. 
                                                Juhász Gyula

2017. október 11.

Egy kis zöld

Alakul... A képről szerintem minden leolvasható: a karöltő kialakítása után az oldalvonalban egyenletesen szaporítva körbe-körbe horgolok. Haladok, ha nem is úgy, ahogy szeretném... pedig gyakran fél órával hamarabb kelek néhány sor kedvéért. Szeretem ezeket a csendes reggeli perceket.