2017. augusztus 17.

Egy lovagvár


Hogy miért éppen ezt, az útvonaltervező szerint Szarvastól úgy 1200 km-re található lovagvárat néztük ki magunknak? A kérdésre adható több válasz közül egy is éppen elegendő lenne. Kezdem a legegyszerűbbel: mert éppen útba esett :) Azonban így még ma sem értünk volna oda, ha minden útba eső várat részletesebben megnézünk, tekintettel a több mint ezer kilométerre. Így csak Árva várát csodáltuk körbe Szlovákiában, majd folytattuk a tizenkét órás utunkat észak felé. Az útvonaltervező persze nem számolt a forgalommal - Lengyelországban például az autópályák nemfizetős négysávos! szakaszait itt-ott zebrák, lámpák, kereszteződések lassítják -, meg aztán mi is megálltunk egyszer-kétszer kinyújtózni.
Mehettünk volna repülővel is, de akkor nem szállhatunk meg Toruńban, Kopernikusz szülővárosában az előbb említett forgalmi helyzet miatt :) És nem lett volna már az odaúton annyi vicces kalandban részünk.



Tehát másnap délelőtt meg is érkeztünk Malborkba, a Teuton Lovagrend által a 13. században alapított városba. Az 1280-as években kezdtek itt egy erődítményt építeni, hogy majd innen terjesszék ki hatalmukat a Balti-tenger partvidékére a porosz földektől egészen Észtországig. A lovagok két évszázados uralma alatt a várat többször is kibővítették, összesen 21 hektárnyi területen, amely magába foglalt többek között egy négyzet alaprajzú kolostort kápolnával, káptalanházzal, dormitóriummal, refektóriummal, zárt udvarral. Számos újítást is kapcsolódik a vár építéséhez. Ha igaz az állítás, a világon itt alkalmazták először a tűzoltó laktanyákból jól ismert rudakat: vészhelyzetben ezeken csúsztak le a lejjebb található gyilokjárókba.



Amikor a Német Lovagrend nagymestere a lovagrend székhelyét ide helyezte át, a vár a balti partvidék leghatalmasabb államának központjává vált: ekkor lett Malbork Poroszország fővárosa. A középkorban valószínűleg ez a vár volt a "legeslegleg". És szerintem ezt a címet még most is megérdemli Európa - és tán a világ - legnagyobb téglából épült lovagvára.

2017. augusztus 10.

Reggeli séta


Egy hosszabb sétára hívlak benneteket a rewai homokpadon.  Mi korán indultunk, hogy elkerüljük a sok turistát, és háborítatlanul élvezhessük a természet közelségét.



A séta hossza mindig a résztvevőktől függ. A bátrabbak akár át is sétálhatnak a Hel-félszigetre. Mint ahogyan ezt sokan meg is teszik évente egyszer, szervezett formában. Száraz lábbal ugyan nem lehet átkelni az öblön, mert a homokpad - ahogyan a képen is látható - egy idő után a tengerbe vész. De sétánkat nyugodtan folytathatjuk az immár sekély vízzel fedett homokpadon. Hatalmas élmény: balra Rewa, jobbra a Balti-tenger.


Visszatekintve látszik, hogy milyen messze jutottunk a falutól.


A hosszú sétánkon voltak útitársak is.


A homokpad Rewa felőli oldalán, az öböl csendes vizében rengeteg medúzát láttunk.